Coming soon…

Az esküvő fotós legfontosabb feladata az, hogy hűen megörökítse az esküvő hangulatát. Nem az eseményeit, hanem azt az érzésvilágot, miliőt, ami aznap körbeleng bennünket. Egyszerre dokumentálunk objektíven és alkotunk kreatívan, szubjektíven. A felelősségünk nagy. Mindig, mindenhol teljes lélekjelenléttel és technikai felkészültséggel ott kell lennünk. Joggal várja el tőlünk minden pár, hogy ne maradjunk le semmi fontosról, és olyasmit hozzunk létre, amit 30-50 év múlva is boldogság lesz látni. Mi viszont abból táplálkozunk, ami van. Nem feladatunk egy másik esküvőt teremteni, sőt képességünk sincs hozzá. Ha nincs mesevilág, ha nincs boldogság és ünneplés – márpedig van, hogy nincs – mesevilágos, boldogságos, ünneplős kép sincs!

Segítségre szorulunk ilyenkor. Ti is, mi is. Az egyik megmentőnk a ceremóniamester lehet. A JÓÓÓ CM, nem akármilyen CM!

Miért kell ceremóniamester az esküvődre?

Hogy aztán mindannyian vidáman távozzunk az esküvőről… :)

Kezdésként had meséljek el egy általam sokat idézett beszélgetést. Olaszországban vagyunk, olasz-magyar esküvőt készülünk fotózni. Kérdezem Verát, hogy lesz-e valaki az esküvőn, aki majd segíti irányítani az eseményeket. Azt mondja nem. Hozzáteszi, hogy képzeljem el, Luca nem is érti, hogy mi az a ceremóniamester vagy vőfély. Nézek kérdőn az olasz vőlegényre és próbálom elmondani, hogy miért is fontos az ő szerepe. Mire lazán annyit felel: az esküvők nagyjából ugyanolyanok, mindig ugyanazt kell csinálni vendégként, mindenki tudja a dolgát, minek ezt irányítani… Gondoltam, ok, hát kíváncsi leszek. A meglepetés csak eztán ért!

Önműködő násznép! Én őszintén nem hittem a szememnek, pedig akkor már jópár esküvő volt a hátunk mögött. Anélkül, hogy bárkit noszogatni kellett volna örültek, tapsoltak, eligazodtak, rizst szórtak, beálltak flottul a csoportképekhez, hiánytalan létszámmal körbevették a tortavágást stb. Még a templomban is képesek voltak úgy fotózni a párt, hogy az bennünket ne zavarjon, pedig felálltak a helyükről. Nos, én kérek elnézést, semmi szükség nem volt semmiféle ceremóniamesterre!

Így működik ez mindig? Ahol külföldi vendégek is vannak szép számmal, ott hasonlóan gördülékeny lehet a dolog.

Így működik ez egy magyar násznéppel is? Nem. Sosem. Ezt nem csak én állítom, számtalan kollégám meg tud benne erősíteni.

Önműködő magyar násznép nincs….

Az oka? Kulturális, mentalitásbeli… azt hiszem… Mindenesetre nem erősségünk a közös ünneplés, különösen, ha emiatt a saját érdekeinket és kényelmünket háttérbe kell szorítani. Jobban szeretjük a sarokból szemlélni a történéseket és kipletykálni a mellettünk ülővel. Szomorú, de tény, és igen, általánosítható is mielőtt még valaki tiltakozni kezdene, hogy ő aztán nem ilyen. Még én is ilyen vagyok vendégként, az a helyzet. Korábban írtam is emiatt egy cikket a vendégeknek: itt elolvashatod.

Most viszont keressük meg rá a külső megoldást!

 

Igen, ő a ceremóniamester! (Vagy vőfély, de ebben kevésbé hiszek.) Méghozzá kizárólag a KIVÁLÓ CM!

Az, aki

  • figyel, irányít, motivál, ha kell, fenékbe rúg!
  • nem szórakoztat és komédiáz öncélúan, de kellemes hangulatot tud teremteni
  • képes összefogni, tájékoztatni, meghallgatni a szolgáltatói csapatot
  • legfőképpen pedig képes rávenni a tisztelt vendégsereget, hogy ha már eljöttek, vegyenek is részt az esküvőn, ne csak mozizzanak.

Ez igenis fontos szerepkör, komoly szakma! Egyszerűen elengedhetetlen egy magyar esküvőn létszámtól függetlenül (50 fő felett egyenesen kötelező)!

(Írom, hogy 50 fő felett, de igazából azt írnám, hogy 20 fő felett… Ismerem a kifogást: személyes, kötetlen esküvőt szeretnétek, meg másnál is működött… A CM egyik kitételt sem sérti, cserébe viszont nyugalmat biztosít és mentesít a káosztól.)

elegans-budapesti-eskuvo-spoon-62

Miért befolyásolja a ceremóniamester munkája a fotósét?

Egyszerű.

Nincs aktivitás, nincs mit fotózni. Káosz van, a káoszt tudjuk fotózni. Nem lehet utólag sem mosolyt, sem tömeget photoshoppolni!

Az esküvő fotózás lényege nem az, hogy mi varázsoljunk nektek a képek által egy olyan esküvőt, amit megálmodtatok. A mi feladatunk az, hogy az álomesküvőtöket képekbe zárjuk. Se több, se kevesebb.

A CM feladata az, hogy segítségetekre legyen a hangulat megteremtésében és a szükséges rend fenntartásában, az eltervezett események gördülékeny lebonyolításában (utóbbi esküvő szervezői feladat is, de itthon csak az esküvők kis százalékát irányítja esküvő szervező). Hogy ne kettesben árválkodva nyissátok meg a táncparkettet, miközben a többiek oda se néznek, hogy vidám, ünneplő tömeg vegyen benneteket körül, amikor kiléptek a templomból vagy éppen a tortát szelitek. Hogy érezhessétek, aznap mindenki veletek van, veletek örül. Hogy ne ti üvöltözzetek, hogy most akkor kezdődne a szertartás vagy épp még Gizi néniékkel is szeretnétek néhány közös fotót.

Képzeld magadat ezekbe a helyzetekbe! (Avagy ha nincs jó CM)

Szinte minden esküvőn így zajlanak a következők.

Csokordobás: én aztán nem!

Csoportképbe állás: lehetőleg eltűnni a leghátsó sorban, egy fél vigyorral gyorsan megúszni. Vagy épp ellenkezőleg: lehetőleg minden sarokban készüljön rólam és a párról egy kép, kit érdekelnek a többiek vagy hogy kihűl a vacsora (rosszabb esetben csak rólam készüljön kép…egyedül…no comment…).

Ha ebben nincs szervezettség és irányítás, higgyétek el, nem működik! Ezt nem győzőm hangsúlyozni. Te udvarias vagy velük, nem fogsz rájuk szólni, hogy mostmár elég. Mi pláne nem tehetjük. Mindenki szétszéled, kiabálhatunk aztán utánuk, ott őszülünk meg mindannyian, mire elkészülnek a csoportképeitek. Szólhatsz a csajoknak is, hogy legalább imitálják, hogy élvezik a dolgot, de nem igazán fog sikerülni, és egyébként is tudni fogod, semmi kedvük hozzá. Gondolom, nem esne jól. Mi megtesszük, amit tehetünk, de nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Ezt képzelted el magatoknak?

csokordobas

Gyönyörűen eltervezheted azt is, hogy amikor vonultok ki, majd mindenki megszór benneteket szirommal, fújja rátok a buborékot. Odáig el is jutnak a vendégek, hogy magukhoz veszik a szükséges alapanyagot, de önmaguktól odáig, hogy azt egyszerre rátok szórják 10-ből 5-ször. Vezényszóra tudják csinálni. Melyik lesz a szebb fotó? Értelemszerű.

Szintén jellemző, hogy a szertartásokon a násznép 80%-a nem akar leülni vagy éppen kitölteni az elől lévő sorokat. Az eredmény fotózás szempontból olyan, mintha a fél vendégsereg nem jött volna el az esküvőtökre. Kell valaki (nem ti és nem is mi, bár én fel szoktam ezt rendszeresen vállalni), aki megkéri őket, hogy ugyanmár, töltsék fel a sorokat.

Az üresség érzete aztán fokozódik: tortavágás, menyasszonytánc. Ti boldogan, csillogó szemmel álltok és várjátok, hogy megtörténjen. A vendégek meg szállingóznak, a többség ücsörög, a másik fele nagy nehezen odakászálódik… nagy nehezen lesztek 100-ból 50-en… Félsiker… A képeken tömeg, ha még néhányan mosolyognak is, akkor születhet néhány jó kép.

Úgy egyáltalán bármiben is részt venni a vendégek 10 %-a képes mindenféle noszogatás nélkül a megfigyeléseim szerint. A buli alatt a vendégek 50 %-áról eleve le kell mondanod: ők kint beszélgetnek, cigiznek, iszogatnak, jobb esetben a bárpultnál, mert akkor legalább láthatod őket messziről. Persze egy idő után megtanulod elengedni a dolgot. Egyik menyasszonyunkat idézve – az előzőleg mutatott önkéntes aktivitás alapján – a csillagszórós tánc előtt: „beharangozzuk, aztán jönnek, amennyien jönnek”. Node tényleg erre vágytál? 5 csillagszórós vagy 150 csillagszórós embert szeretnél látni magatok körül, és utána a képeiteken?

Láttam többször olyat is, hogy elrabolták a menyasszonyt. Nem történt semmi. 1 óra múlva visszajöttek vele és kész… Többnyire ilyenkor 10 esetből 8-szor meghal a buli. Nincs mit fotózni. Lefordítom: 1 órát feleslegesen fizetsz ki nekünk, a semmi az semmi, nem fotótéma.

Mindez egy jó ceremóniamesterrel egészen más.

A vendégek feltöltik a sorokat, egyszerre szórnak meg benneteket szirommal, beállnak mindannyian a csoportképbe, sőt még lelkesen hajlandóak is végrehajtani a CM és a mi ötleteinket is, a lányok végül lelkesednek a csokordobásért, nem egyedül nyitjátok meg a táncparkettet, bedob egy aktivizáló programot, ha mindenki csak ücsörög stb.

eskuvo-lilla-gyurci-125

Hirtelen lesz mit, de legfőképpen minőségi pillanatokat lesz alkalmunk fotózni!

Amit pedig ti nem hallotok, láttok a háttérben: egy jó CM összefogja a csapatot, mindenki tudni fogja, hogy mikor, mi a következő esemény, mikor, mire számítson, így aztán nem lesznek váratlan helyzetek, nem lehet semmiről lemaradni.

Ráadásul – ez a hab a tortán – leveszi a vállaltokról a szervezkedés terhét, a vendégek kérdéseinek, óhajainak-sóhajainak megválaszolását. Így aztán pl. nem te rohangálsz fényképezkedés helyett, mert XY-nak éppen nem tetszik a szállása, vagy nem telefonálsz a csoportkép közepén, mert egy vendég eltévedt. (Mindkettő megtörtént. Ezek is lehetnek esküvő szervezői feladatok, de itthon ez a CM-re hárul.)

Nekünk utóbbi azért csodálatos, mert koncentrálhattok arra, ami igazán fontos. Nem a feszültséget látjuk az arcotokon, hanem az örömöt. Hurrá, ismét minőségi pillanatokat lehet fotózni! Egyáltalán lehet fotózni (mert ha éppen rohangálsz, hogy elintézd ezt vagy azt, nem tudunk benneteket fotózni… valószínűleg az árválkodó násznépet sem igazán).

Szóval millió hálánk minden munkáját kiválóan végző ceremóniamesternek!

 

Az ellenpélda: akiket ne válassz!

Persze van, hogy a dolgok éppen fordítva sülnek el. Ezért írom a CM elé mindig a JÓ és a KIVÁLÓ jelzőket. Sajnos legalább annyi borzalmas CM és vőfély teng-leng az esküvőkön, mint ahány rossz fotós van az országban. Ilyenkor aztán bárcsak ne lenne ott!

Példák

Egyik „nagy kedvencem” az a magát ceremóniamesternek mondó srác volt, aki egyenesen odajött és közölte velünk, hogy most egy olyan programot csinál, amit ne fotózzunk, majd lekapcsolta a létező összes világítást. Tessék????  Mesélhetnék persze arról a részeg vőfélyről is, akihez kedvesen odamentem tolmácsolni az éppen öltözködő menyasszony kérését, hogy játszanak addig valamit, amíg elkészül, mert a vendégek szemmel láthatóan épp unatkoznak, nem is nagyon táncolnak. A válasza az volt, hogy nincs olyan játék, amit tudnának játszani. Őőőő… tessék???

Visszatérve a rablás esetére: a vőfélynek 20 perc után leesik, hogy eltűnt a mennyasszony, leül kint és panaszkodik a pincéreknek, hogy most meghalt a buli. Közel 1 órán át gyakorlatilag semmi sem történt, de ő kiháborogta legalább magát ez alatt az idő alatt.

Aztán vannak, akik azt gondolják, róluk szól a nap. A szereplésnek se vége, se hossza, ha kell, ha nem, ha odaillik éppen, ha nem… Így történt meg egyszer az, hogy se a násznép, se mi nem vacsoráztunk. Ceremóniamesterünk úgy kipihente és teleehette magát délutáni érkezéséig, hogy égett a vágytól, hogy már a leves kanalazásakor táncmulatságot szervezzen, majd ezt 10 percenként megismételje. Kidőlt elég gyorsan mindenki. Éhesek voltunk. A kifizetett étel 80 %-a kárba veszett. Ő viszont rendkívül jól szórakozott.

Aztán vannak, akik jól el tuják adni magukat, még szórakoztatóak is, irányítani is képesek, csak éppen azzal nincsenek tisztában, hogy is néz ki belülről egy esküvő. Ugyanis megvan a normál ritmusa, amit vétek felborítani, mert csak úgy működik és kész. No, ezért nem igazán alkalmasak a moderátorok, tolmácsok, illetve műsorvezetők (akiknek egyébként nincs esküvős tapasztalatuk) ceremóniamesternek.

Van persze az a típus is, aki kívülről nézve tökéletesnek tűnhet: mézesmáz a vendégekkel, szervezkedik elvileg szorgalmasan, csak éppen a mi oldalunkról szemlélve egészen más a helyzet: vagy nem foglalkozik velünk és így akadályozza a munkánkat vagy (és ettől mindig úgy elkeseredek) a hátuk mögött szidja a párt, mint  a bokrot.

Feltűnhetett nektek, hogy inkább ceremóniamestert emlegetek, mint vőfélyt. Nos, ennek az az oka, hogy eddigi pályafutásom alatt talán nagy nehezen két klasszikus vőfélyt tudnék mondani, akivel valóban egymásra hangoltan tudtunk dolgozni. Nem amiatt, hogy tőlem távol áll ez a stílus (távol áll, de nem az én esküvőm. :) ). Hanem amiatt, hogy egy modern gondolkodású, minél kreatívabb képekre törekvő fotós bizony nehezen érti meg magát egy alapvetően régimódi gondolkodású kollégával. Nem sértésként szánom azt a szót, hogy régimódi. Ugyanott kivétel nélkülinek gondolom, a vőfélyek hagyományokra épülő szerepe, mentalitása az egész esküvő menetére, az esküvővel kapcsolatos minden elképzelésre kihat. Más világban élünk, nagyon. Más mozit nézünk. Más mozit álmodunk. Tényleg. Így van ez akkor is, ha alapvetően jó fej és még esetleg segítőkész is. Én nem tudom igazán értékelni az ő hagyománytisztelő vezényletét, ő pedig elképzelni sem tudja az én nem hagyományos képeimet… Teljesen őszintén a helyzet az: nem illünk egymáshoz. Az elmúlt évek konklúziója az sajnos, hogy a vőfélyek, akikkel eddig találkoztunk (tisztelet a kevés kivételnek) valahol 25 évvel ezelőtt járnak szemléletben. (Lefordítva: ahogy esik, úgy puffan, lényeg, hogy a műsor menjen, és megy is kontrollálatlanul általában.) Ez nekünk pedig probléma. Mert ti nem egy 25 évvel ezelőtti szemléletű fotósorozatot vártok el tőlünk! Ugye?

Ne dőljetek be, kérlek, annak sem, hogy egy DJ lehet egyszerre ceremóniamester is. Nem szakmája, nem dolga! Többnyire nem is működik a legjobb szándék ellenére sem! Mi sem próbálunk egyszerre fotózni és videózni is nektek, pedig ott a mindkettőre alkalmas gép a kezünkbe, ahogy a DJ-nek a mikrofonja.

Persze a DJ segítsége még mindig hasznosabb mindenkinek, mintha egy ceremóniamester levegőnek néz minket.

Az együttműködés ugyanis kulcsfontosságú és a jó együttműködés mindannyiunk érdeke, hogy aztán – ismétlem – vidáman távozzunk. :)

juditbalint-48

A végére álljon itt egy tanulságos történet arról, mi történik, ha hiányzik az együttműködés, ezt már meséltem, de leírom újra, mert ékes példa.

A párral mindig megbeszéljük, hogy a szertartás alatt a vendégek csak a helyükről fotózhatnak, a ki- és bevonulásnál lehetőleg mellőzzék a mobilok villogtatását. A CM tudja erről hatékonyan tájékoztatni a vendégeket.

Most is udvariasan megkérem a CM-et, hogy mondja el a köszöntésnél ezt a vendégeknek. Mire ő, jó-jó, de azért ez nem annyira fontos, nem? Nem fog itt senki sem fotózni. Mondom udvariasan újra, hogy de, fontos. Légyszi, mond el. Nem teszi. Én meg nem tehetek ellene semmit.

Templomból kivonulás, szűk hely a padsorok között, oldalt semmi, tolatás kifelé, filmes kolléga mellettem, épphogy elférünk (Zoli és a többi filmes már meg sem kísérelt odahelyezkedni.) Vendégsereg előkapja a mobilját, mini fényképezőjét, kitartják a sorból, sőt néhányan ki is lépnek. Mi látszott? A masinák? Szép számmal. A párból semmi. Még mindig kulturáltan hallgatunk és küzdünk, mire látom, hogy a menyasszony megáll. Közli a vendégekkel dühösen, hogy azonnal hagyják abba, mert nem tudjuk végezni a munkánkat és nekik nem lesznek képeik. A vendégek megszeppentek? Nem! Értetlenül néztek és még készítettek vagy 10 képet, biztos, ami biztos. A CM-nek leesett utána, hogy nekem volt igazam? Nem… továbbra sem értette a problémát… ez a nagy baj! Bizonyára eztán sem tett eleget ilyen jellegű kéréseknek, esküvőket viszont lelkesen vállalt. Mi lett a képekből? Ami sikerült. Egy jó CM-el nem kerültünk volna ebbe a helyzetbe.

rokusfalvy-birtok-eskuvo-fotok-82

Lehet egy barátom a ceremóniamesterem?

Nagyon sokszor halljuk tőletek, hogy áh, majd megbízzuk az egyik ismerősünket, hogy segítsen, mert ő

… szeret szervezkedni

… jó a beszélőkéje

…sok esküvőn volt már stb.

Nos, az eddigi pályafutásunk során talán egy olyan példát tudok mondani, amikor ez valóban működött, de ott is voltak azért botladozások. Egy barátotoknak, vendégeteknek nem dolga, nem szakmája, hogy a ti esküvőtöket vezényelje. Egyrészt azért ez felelősségteljes feladat, nem biztos, hogy mer nemet mondani, de tudnotok kell, ez sokkal nagyobb kérés, mint amilyennek látszik. Másrészt attól, hogy valaki jó dumás még nem biztos, hogy alkalmas arra, hogy levezényeljen egy esküvőt, különösen, ha valójában semmi köze az esküvőkhöz. Belülről ugyanis másképpen működnek a dolgok, mint amit ti kívülről (mondjuk vendéggént) gondoltok vagy láttok.

Ui: estére a legjobb barát is elveszti a fonalat… :) (Tudom, két barátnőm esküvőjét is fotóztam… és nekünk ez a hivatásunk…)

Ti is kelletek!

A legvégén azért hadd jegyezzem azt is meg, hogy hagyd is dolgozni őt. Kerültünk ugyanis már olyan helyzetbe, hogy ő szegény kiválóan végezte volna a munkáját, de a pár azt mondta neki, nem számít, hogy a vendégek 90%-a (ők maguk is) egész este a sötét teraszon iszogat, a táncparketten meg 2 ember van. Az vajon számított volna, ha mi nem próbálunk még a fejünk tetejére is állni, hogy valami mégis legyen az esti képeikből  (egy kukk sötét teraszon ugyanis viszonylag gyorsan kimerül a fotótéma…)?

Összegezve:

  • Bár látszólag a CM nincs befolyással a fotóitokra, a gyakorlat azt mutatja, hogy nagyon is nagy szerepe van benne, ahogy az egész esküvő hangulatának befolyásolásában is.
  • Fontos, hogy olyasvalakit válasszatok, aki valóban jártas az esküvőkben és, aki tényleg segíti azt, hogy az esküvőtök minden szinten gördülékenyen működhessen.
  • Ez a valaki passzoljon hozzátok és az esküvőtökhöz is.
  • Ne csak megbízzátok, bízzatok is benne és engedjétek, hogy végezze a dolgát.

Sokatok félelme, tudom, hogy egy ceremóniamestercsak piszkálja a vendégeket, és az majd milyen kényelmetlen lesz nekik, hogy esetleg túl harsány lesz. Ne féljetek! Egyrészt a vendégek értetek vannak ott, nincs min megsértődni, ha részvételre bírja valaki őket, másrészt meg ma már nagyon sokféle lehet egy ceremóniamester vagy éppen vőfély személyisége is. Biztosan megtaláljátok azt, aki leginkább illik a tiétekhez és a vendégeitekhez.

Sikerülhet nélküle is nagyon jól a nagy napotok, de ha mehettek biztosabbra, akkor miért választanátok a bizonytalanabbat, ha már egyszer ennyit készülődtetek az esküvőtökre?

Szóval, hajrá!

(Kérdezzétek a fotósotokat és videósotokat, kit javasolnának, mert elfogultság nélkül mondom, sokat tudnak ebben segíteni nektek, mi belülről sokmindent másképp látunk.)

gabisam-eskuvo-kreativ-14

no comments
Hozzászólás

Szólj hozzá! *

CAPTCHA
*

Csíkos zoknik, fa csokornyakkendők, harmonizáló részletek… Judit és Bálint esküvője csupa ilyesmit rejtett magában. Persze semmit sem bíztak a véletlenre! Emlékszem, az első találkozásunkra. Azt hiszem, ennyi kérdést, különösen nem ennyi konkrét és mindenre kiterjedő kérdést még senki sem tett fel nekünk! :) Szeretjük, ha kérdeztek. Akkor tudjuk, hogy a legjobbra törekedtek, hogy kíváncsiak vagytok ránk is, de legfőképpen, adtok a véleményünkre, ami sokat számít nekünk. Így indult hát a mi kis közös utunk…sok-sok kérdéssel és sok-sok részlettel.

eskuvoi-keszulodesjuditbalint-3juditbalint-7juditbalint-9juditbalint-10juditbalint-12juditbalint-14juditbalint-6juditbalint-15juditbalint-17juditbalint-18juditbalint-20juditbalint-21juditbalint-22

Izgatottan vártuk hát, mi is lesz ebből a körültekintő készülődésből. Vajon teljesül-e minden álmuk? Vajon meg is tudják-e élni majd azt a napot, amire ennyit készültek (hisz’ ennél nincs fontosabb)?

juditbalint-24juditbalint-25juditbalint-29juditbalint-30juditbalint-31juditbalint-32juditbalint-41juditbalint-39juditbalint-42juditbalint-46juditbalint-37juditbalint-43juditbalint-44eskuvo-erdobenjuditbalint-38juditbalint-47juditbalint-48juditbalint-34juditbalint-50juditbalint-51juditbalint-53juditbalint-55juditbalint-56juditbalint-71juditbalint-72

Esős hetünk volt. Aznap viszont, mintha megkegyelmezett volna az ég, kitisztult az idő. Persze azért meg-meglógatta az eső a lábát, csakhogy jól ránk ijesszen néha. Már majdnem meg is könnyebbültünk, hogy nem lesz ebből semmi sem, amikor a szertartás végefelé egyszercsak elkezdett csepegni, aztán hullani, aztán szakadni az eső. Úgy sajnáltam, hogy nem filmet készítek éppen, mert egészen komikusan szerethető volt a folyamat, ahogy ez percek alatt lezajlott! Tényleg mi is csak nevetni tudtunk! Olyan kitartó volt egyébként a násznép, főleg pedig az anyakönyvvezető az utolsó pillanatokig is, hogy öröm volt nézni! Így kellett lennie! Ez olyan pikantériát adott, amit szerintem még több 10 év múlva is nevetve emleget majd Judit és Bálint. Lehet olyat mondani egy iylen helyzetre, hogy bájos volt? Furcsán hangzik, mégis olyan találó szó rá!

juditbalint-59juditbalint-73juditbalint-76juditbalint-77juditbalint-78juditbalint-80juditbalint-83juditbalint-82juditbalint-85juditbalint-86juditbalint-87juditbalint-88juditbalint-89juditbalint-93juditbalint-97juditbalint-95juditbalint-96juditbalint-98juditbalint-100juditbalint-99juditbalint-101juditbalint-103juditbalint-104juditbalint-105juditbalint-108juditbalint-112juditbalint-114juditbalint-115juditbalint-119juditbalint-120juditbalint-118juditbalint-122juditbalint-121juditbalint-124

(Én meg azt fogom nevetve emlegetni, hogy Zoli volt az egyetlen, akinek sikerült használhatatlan polaroid képet készítenie az este során. :D Jó volt rá mentsége, de azért na… :D )

juditbalint-63juditbalint-67juditbalint-68juditbalint-69juditbalint-70juditbalint-127juditbalint-128juditbalint-129juditbalint-131juditbalint-132juditbalint-133juditbalint-134juditbalint-135juditbalint-137juditbalint-138juditbalint-139juditbalint-141juditbalint-142juditbalint-143juditbalint-144juditbalint-145juditbalint-148juditbalint-149juditbalint-150juditbalint-151juditbalint-156juditbalint-157juditbalint-158juditbalint-159juditbalint-160juditbalint-161juditbalint-163juditbalint-166juditbalint-167juditbalint-173juditbalint-174juditbalint-175juditbalint-176juditbalint-177

Hogy sikerült-e megélniük? Mindenképpen. Jó volt nézni őket és a vendégeiket is, ahogy szeretettel és humorral fűszerezték a napot! Élvezzétek a fotókat ti is. :)

no comments
Hozzászólás

Szólj hozzá! *

CAPTCHA
*

Én ezt imádtam, úgy, ahogy volt! A maga laza, néha kicsit kaotikus, ám mégis nagyon-nagyon jól kitalált mivoltában. Nem mondom, hogy el tudtam volna képzelni még akár előtte 1 órával is, hogy pontosan mire is számítsunk, de olyan kellemes meglepetés volt ez az esküvő, amilyet újra és újra kívánnék magunknak. Linda és Arnold nem izgulta ugyanis túl a dolgokat. Szerződtünk, aztán az esküvő előtt úgy 2 héttel végre beszéltünk is kicsit bővebben a dolgokról, skype-on, mert a távolság ezt tette lehetővé. Ekkor is csak az rajzolódott ki, hogy fesztelen, a lehető legkevesebb kötelező elemet tartalmazó ünneplésre vágynak. Lehetőleg nagyon kurta szertartással (hát ez nem sikerült, mert az anyakönyvvezető édesen túl lelkesnek bizonyult, de jó volt ez így… :) ), merészen kiválasztott Gyűrűk Ura tematikával és bulival, aminek nekünk csak az elejét kellett fotózni.

linda-arnold-eskuvo-fenylabor-1linda-arnold-eskuvo-fenylabor-4linda-arnold-eskuvo-fenylabor-9linda-arnold-eskuvo-fenylabor-2linda-arnold-eskuvo-fenylabor-11naturalwedding-dekorlinda-arnold-eskuvo-fenylabor-12

Igazából mindent ránk is bíztak, egy dolgot kértek, csípjük el a hangulatokat, nekik csak ez a fontos. Nem számít, ha esetleg az időbe nem fér bele csak néhány közös kép róluk, a kötetlenség kedvéért már 9-fél 10-kor letudtuk a menyasszonytáncot is, hogy aztán mindenki el tudja igazán engedni magát.

linda-arnold-eskuvo-fenylabor-20linda-arnold-eskuvo-fenylabor-23linda-arnold-eskuvo-fenylabor-25linda-arnold-eskuvo-fenylabor-26linda-arnold-eskuvo-fenylabor-27linda-arnold-eskuvo-fenylabor-32linda-arnold-eskuvo-fenylabor-34linda-arnold-eskuvo-fenylabor-35linda-arnold-eskuvo-fenylabor-38linda-arnold-eskuvo-fenylabor-40linda-arnold-eskuvo-fenylabor-45linda-arnold-eskuvo-fenylabor-10naturalwedding-dekor-2linda-arnold-eskuvo-fenylabor-48linda-arnold-eskuvo-fenylabor-47linda-arnold-eskuvo-fenylabor-50linda-arnold-eskuvo-fenylabor-54linda-arnold-eskuvo-fenylabor-57linda-arnold-eskuvo-fenylabor-59linda-arnold-eskuvo-fenylabor-60linda-arnold-eskuvo-fenylabor-61linda-arnold-eskuvo-fenylabor-63linda-arnold-eskuvo-fenylabor-64linda-arnold-eskuvo-fenylabor-65linda-arnold-eskuvo-fenylabor-67linda-arnold-eskuvo-fenylabor-68linda-arnold-eskuvo-fenylabor-70linda-arnold-eskuvo-fenylabor-72linda-arnold-eskuvo-fenylabor-77linda-arnold-eskuvo-fenylabor-80linda-arnold-eskuvo-fenylabor-81linda-arnold-eskuvo-fenylabor-82linda-arnold-eskuvo-fenylabor-85linda-arnold-eskuvo-fenylabor-87linda-arnold-eskuvo-fenylabor-93linda-arnold-eskuvo-fenylabor-94linda-arnold-eskuvo-fenylabor-95linda-arnold-eskuvo-fenylabor-97linda-arnold-eskuvo-fenylabor-101linda-arnold-eskuvo-fenylabor-102linda-arnold-eskuvo-fenylabor-103linda-arnold-eskuvo-fenylabor-104linda-arnold-eskuvo-fenylabor-105linda-arnold-eskuvo-fenylabor-107linda-arnold-eskuvo-fenylabor-108linda-arnold-eskuvo-fenylabor-113linda-arnold-eskuvo-fenylabor-116linda-arnold-eskuvo-fenylabor-125

Tökéletes példája szerintem ez az esküvő annak, hogy nem kell túlszervezni, nem kell túlizgulni ezt az egészet ahhoz, hogy működjön. Ki kell találni néhány klassz és személyes ötletet, valami egyedit, rábízni a főbb feladatokat a lehető legjobb emberekre, aztán élvezni a nagy napot.

Nem igazán tudok olyasmit mondani, amit ne szerettünk volna ebben az egészben. Tulajdonképpen csak hosszas listát tudnék készíteni arról, amit igen… remélem, hogy ti is látjátok majd  a képek alapján, miért is tetszett annyira nekünk.

linda-arnold-eskuvo-fenylabor-126linda-arnold-eskuvo-fenylabor-129linda-arnold-eskuvo-fenylabor-176linda-arnold-eskuvo-fenylabor-133linda-arnold-eskuvo-fenylabor-136linda-arnold-eskuvo-fenylabor-137linda-arnold-eskuvo-fenylabor-139linda-arnold-eskuvo-fenylabor-140

Külön kiemelném a Natural Wedding dekorációt, a gyerekprogramokat és a dj-t, akit olyan jó volt újra látni! Az a helyzet, hogy épp indulás előtt mondtam Zolinak, hogy már úgy lennék olyan szolgáltatókkal, akiket ismerek vagy legalább gyorsan egymásra tudunk hangolódni. No, itt ez is teljesült! Emesééket és Ákosékat is megjelöltem már a facebook-on, úgyhogy érdemeljen ennyi idő után végre néhány szót a dj is, vagyis OneManBand (szintén Zoli), akiben sosem kell csalódnunk és mindig akkora kő esik le a szívemről, amikor tudom, hogy ő lesz vagy meglátom az esküvőn. Fáradtak vagyunk azért már estére mindig, ezért nem mindegy, hogy milyen zene szól nekünk sem, bármilyen furcsán is hangzik… ő pedig nagyon kedvünkre való talpalávalót ad, ráadásul kedveljük a fényeit és a társaságát is. :)

linda-arnold-eskuvo-fenylabor-154linda-arnold-eskuvo-fenylabor-158linda-arnold-eskuvo-fenylabor-160linda-arnold-eskuvo-fenylabor-161linda-arnold-eskuvo-fenylabor-170linda-arnold-eskuvo-fenylabor-171linda-arnold-eskuvo-fenylabor-172linda-arnold-eskuvo-fenylabor-177naturalwedding-dekor-3linda-arnold-eskuvo-fenylabor-183linda-arnold-eskuvo-fenylabor-185linda-arnold-eskuvo-fenylabor-186linda-arnold-eskuvo-fenylabor-188linda-arnold-eskuvo-fenylabor-190linda-arnold-eskuvo-fenylabor-193linda-arnold-eskuvo-fenylabor-196linda-arnold-eskuvo-fenylabor-199linda-arnold-eskuvo-fenylabor-200linda-arnold-eskuvo-fenylabor-203linda-arnold-eskuvo-fenylabor-206linda-arnold-eskuvo-fenylabor-207linda-arnold-eskuvo-fenylabor-210linda-arnold-eskuvo-fenylabor-211linda-arnold-eskuvo-fenylabor-212linda-arnold-eskuvo-fenylabor-213linda-arnold-eskuvo-fenylabor-214linda-arnold-eskuvo-fenylabor-216

Most pedig beszéljenek helyettünk a képek!

linda-arnold-eskuvo-fenylabor-219linda-arnold-eskuvo-fenylabor-238linda-arnold-eskuvo-fenylabor-240linda-arnold-eskuvo-fenylabor-242linda-arnold-eskuvo-fenylabor-246linda-arnold-eskuvo-fenylabor-249linda-arnold-eskuvo-fenylabor-250linda-arnold-eskuvo-fenylabor-253linda-arnold-eskuvo-fenylabor-260linda-arnold-eskuvo-fenylabor-259linda-arnold-eskuvo-fenylabor-264linda-arnold-eskuvo-fenylabor-267linda-arnold-eskuvo-fenylabor-268linda-arnold-eskuvo-fenylabor-269natural-wedding

no comments
Hozzászólás

Szólj hozzá! *

CAPTCHA
*

Magyarország sajnos nem a jó esküvői helyszíneiről híres. Mondhatjuk azt is, hogy sajnos sok sebből vérzik mindegyik, különösen fotózás szempontból. Így aztán mindig boldogok vagyunk, hogyha megcsillan egy kis fénysugár. Ilyen reményteljes csillanás a Babérliget is. Egy nagyon kedves élményünk is fűződik hozzá, talán emlékeztek ti is Zsuzsi és Joe mesés esküvőjére. Már akkor szerettem azt a sajátos, bensőséges hangulatot, amit ez a villa és az őt körülölelő birtok áraszt magából.

baberliget-eskuvo-helyszin-82baberliget-eskuvo-helyszin-85baberliget-eskuvo-helyszin-9

Igazán örültünk hát, amikor egy nap telefonhívás érkezett hozzánk. Szeretnék, hogyha mi készítenénk el a megújult kúriáról és esküvői helyszínről a fotósorozatot. Egy pillanatra ugyan megszeppentem, amikor az került szóba, hogy épül egy esküvői pavilon a birtokra és átalakítási munkálatokat terveznek. Gondoltam, jajj, ne öljük meg ennek a helynek is a lelkét! Féltettem ezt a kis gyöngyszemet attól, hogy tömegáruvá válik. Ugyanott bennem motoszkált az is, hogy hátha sikerül megőrizni a varázst miközben teret engednek annak, hogy tényleg lehessen akadálytalanul esküvőket ünnepelni ott.baberliget-eskuvo-helyszin-10

baberliget-eskuvo-helyszin-130baberliget-eskuvo-helyszin-137

Az első megbeszélés nagyon jó hangulatú volt, bár még a részletek igencsak körvonalazatlanok. A bővítési munkálatok ekkor még javában folytak. No és persze egy csomó kérdés keringett bennünk, rengeteg apróságnak és nem apróságnak kellett ahhoz a helyére kerülnie, hogy mindez megszülethessen. Eltelt pár hónap, amíg minden összeállt. Mi pedig izgatottan, izgulva, tele várakozással és még mindig kérdésekkel indultunk útnak Polányba a 2 napos fotózásra egy napsütéses szeptemberi napon.

A csapat egy része már megérkezett. Az a helyzet, hogy olyan szívélyes fogadtatásban volt részünk, hogy rögtön otthon is éreztük magunkat.  Ültem a konyha melletti teraszon, kortyoltam a kávémat és élveztem a reggeli napsütést. Aztán elindult az, amire eddig annyit készültünk: szobák feltérképezése, kicsinosítása, rendületlen fotózása. Nem mondom, hogy ez volt életem legkönnyebb szobafényképezése, de megugrottuk, és élveztem, mert át kellett gondolni, ki kellett találni. Más tempót igényelt, más meglátást sok szempontból, mint amihez eddig hozzászoktunk. Közben megszerettem a szobákat is. Éjszakára le is csaptunk Zolival a Kakukkfűre (a menta ágytakaróval, a szép fürdővel és a napfelkeltés élménnyel). Sajnos a nagy kedvenc, a nászutas szoba a nagyon kedvemre való fürdővel nyilván nem lehetett a miénk! :D

baberliget-eskuvo-helyszin-3baberliget-eskuvo-helyszin-118baberliget-eskuvo-helyszin-15babaerliget-szobakbaberliget-eskuvo-helyszin-32

baberliget-eskuvo-helyszin-26baberliget-eskuvo-helyszin-54baberliget-eskuvo-helyszin-18baberliget-eskuvo-helyszin-39baberliget-eskuvo-helyszin-28baberliget-eskuvo-helyszin-40babaerliget-szobak-reszletbaberliget-eskuvo-helyszin-44baberliget-eskuvo-helyszin-52baberliget-eskuvo-helyszin-74baberliget-eskuvo-helyszin-67baberliget-naszutasbaberliget-eskuvo-helyszin-73

Egy szó, mint száz, megugrottuk a feladatot! Csapatmunkával!

Talán ez is a legfontosabb, hogy csapatmunka. Merthogy olyan ritkán tapasztalom azt is magunk körül, hogy képes mindenki teljes erőbedobással, a másikat tényleg segítve dolgozni egy cél érdekében. Itt viszont ez történt. Talán ezt is élveztem a legeslegjobban a fotózás 2 napján. Ez lendített tovább, amikor lehetetlennek tűnő feladatokat kellett jól megoldani, amikor hulla fáradtak voltunk már a nap végén, és magunkon nevettünk, mert a kimerültségtől folyton csak belekeveredtünk a másnapi menetrend megtervezésébe. Ez keltett fel hajnalban minket, hogy az ébredő nap fényét is elcsípjük, ami ott a Babérligetben egyszerűen páratlan élmény. Megkockáztatom, talán ezek a kora reggeli képek tükrözik leginkább a Babérliget valódi miliőjét.

baberliget-eskuvo-helyszin-103baberliget-eskuvo-helyszin-104baberliget-eskuvo-helyszin-107baberliget-eskuvo-helyszin-108

Van egy varázskapcsoló hozzánk. Ez a kapcsoló azt eredményezi, hogy a végkimerülésig megpróbálunk mindent megtenni valamiért. A kapcsolót emberséggel lehet bekapcsolni. S biztosan mondhatom, ez már az első 5 percben sikerült a minket fogadó csapatnak, pedig igazából idegenek voltunk egymás számára. Szóval kedves csapat, nagyon köszönjük, hogy mindannyian segítettétek a fotózást, hogy megismerhettünk benneteket és együtt alkothattunk!

A csapat tagjai:

A “belső” csapat (Dóri, Eszti, Csilla, Reni, Janó, Tomi) – Babérliget

Dekor: Angyalok Műhelye

Modellek: Vásárhelyi Réka és Szabó István

Torta: Egy csipet torta

Smink: Mester Makeup

Haj: Forró Édua Hairstylist

A menyasszonyi ruhák – a nagyon nagy kedvenc kékemmel – pedig Nagy Ágotát dicsérik.

Gyorsan vagy lassan… nem is tudom, de beesteledett. A napot pedig egy igazán különleges résszel zárhattuk, a kivilágított gesztenyéssel és a mécsesekkel körberakott medencével. Sajnáltam, hogy Rékáék csak késő estére voltak várhatóak. Úgy el tudtam volna őket ott képzelni esküvői díszben!

baberliget-eskuvo-helyszin-93baberliget-eskuvo-helyszin-94baberliget-eskuvo-helyszin-89baberliget-eskuvo-helyszin-99baberliget-eskuvo-helyszin-102

Kitalálhattátok ebből, hogy míg az első napunk a birtoké volt, a második az esküvők jegyében telt. Méghozzá egy csodálatos párral! Nagyon szerettük volna ugyanis, hogyha nem modellekkel kell dolgoznunk, hanem valódi szerelmesekkel. Olyanokkal, akik tükrözik azt a természetközeli, laza, meghitt hangulatot, amit szeretne közvetíteni és megvalósítani a Babérliget. Nem volt egyszerű megtalálni ezt a párt, pedig annyira nevetségesen kézenfekvő volt! Talán a távolság miatt nem is jutott eszembe sokáig… Biztosan felismeritek Rékát, hiszen már jópárszor fotóztuk őt, sőt egy alkalommal már István, a férje is csatlakozott. Réka a legkedvencebb fotóalanyunk! Egyszerűen nem tudok róla olyan képet lőni, amin ne látnám gyönyörűnek és sugárzónak. baberliget-eskuvo-helyszin-156baberliget-eskuvo-helyszin-157baberliget-eskuvo-helyszin-160baberliget-eskuvo-helyszin-161baberliget-eskuvo-helyszin-163baberliget-eskuvo-helyszin-164baberliget-eskuvo

Így volt ez szerintem most is, s bizton állíthatom, hogy elbűvölték a többieket is. Imádom azt is benne, hogy mindig egyformán bájos, mégis ezerarcú! Bevallom, amikor megláttam a kék ruhában, még az én lélegzetem is elállt egy pillanatra. Szerintem a képeken nem is látszik, mennyire elképesztően mesebeli volt! A hangulatos enteriőrök pedig csak erősítették ezt. Erre jutott a legkevesebb időnk, el is fáradtunk már, de mégis itt születtek a kedvenc esküvős képeim.

Először a szőlőben:

baberliget-eskuvo-helyszin-204baberliget-eskuvo-helyszin-209baberliget-eskuvo-helyszin-210baberliget-eskuvo-helyszin-211baberliget-eskuvo-helyszin-213baberliget-eskuvo-helyszin-214baberliget-eskuvo-helyszin-217baberliget-eskuvo-helyszin-215baberliget-eskuvo-helyszin-216

Majd az ikonikus gesztenyesoron:

baberliget-eskuvo-helyszin-218baberliget-eskuvo-helyszin-219baberliget-eskuvo-helyszin-225baberliget-eskuvo-helyszin-227baberliget-gesztenyes-dekorbaberliget-eskuvo-helyszin-229baberliget-eskuvo-helyszin-235baberliget-eskuvo-gesztenyesorbaberliget-eskuvo-helyszin-230

Visszakanyarodva, a napunkat rögtön a közepébe csapva indítottuk: „összeadtuk” az ifjakat. Háát a renitens násznépet ugyan meg kellett időnként zabolázni, de szép szertartás volt! :D :D Persze a maga bizarr módján, mert teljesen nonszensz volt kétszer fotózni egy bevonulást és ismételni a gyűrűhúzást. :) Képzeljétek, viszont pont annyira izgultam előtte, mint egy éles esküvő előtt. Tényleg nem tudom, miért, hiszen nem volt miről lemaradni! Furcsa… de ebből talán látszik, hogy nem is volt ez annyira mű-dolog. :) (Egyébként sokkal nehezebb szertartást irányítottan fotózni, főleg meghagyva a maga természetességét, mint menni az események után… ezt is megállapítottam…)

baberliget-dekor

baberliget-eskuvo-helyszin-140baberliget-eskuvo-helyszin-141baberliget-eskuvo-helyszin-143baberliget-eskuvo-helyszin-144baberliget-eskuvo-helyszin-145baberliget-eskuvo-helyszin-147baberliget-eskuvo-helyszin-148baberliget-eskuvo-helyszin-149baberliget-eskuvo-helyszin-152

Aztán jött az egyik napi csúcspont számomra (és a többiek számára is): a torták! Amellett, hogy szépségesek voltak, be kell valljam, ennyire még nem vártam, hogy szeljük végre meg. Isteni illatuk volt! Gyanakodtam ugyan, hogyha kifejezetten a fotózásra készültek, nem lesznek annyira finomak, mint remélem… Késő délután végre megkóstolhattam a macaront és a tartot. Nagyon-nagyon finomak voltak. A tortáról itt lemaradtam, éppen fotóztunk, de aztán másnap kénytelen voltam Szandrának levelet írni (nem szoktam ilyet), hogy áradozzak a tortáról, amihez a hosszú út után hazaesve végre hozzájutottam! Mennyei volt, tényleg! (Azt kell rólam tudni, hogy sosem eszem az esküvői tortákból, mert nem ízlenek és mert nagyon finnyás vagyok a sütikre, talán, mert annyira imádom a jó édességet… J )

baberliget-eskuvo-helyszin-180baberliget-eskuvo-helyszin-181baberliget-eskuvo-helyszin-186baberliget-eskuvo-helyszin-187baberliget-eskuvo-helyszin-191egycsipettorta

Persze nem csupán a tortából jutott finom, végigettük az „aznapi” esküvői menüt is. No, ilyenkor mindig megállapítom, nem is rossz munka ez! Kellemest a hasznossal! Nagyon szerettem azt, hogy számos különleges, saját és házias étel, illetve ital szerepel a palettán, gondolok itt a legkisebb hozzávalóktól egészen a borkínálatig mindenre. A színvonalas vendéglátáshoz ez úgy hiszem, elengedhetetlen.

baberliget-eskuvo-helyszin-121baberliget-eskuvo-helyszin-123

baberliget-eskuvo-helyszin-172baberliget-eskuvo-helyszin-196baberliget-eskuvo-helyszin-197baberliget-etelS ha már a vendéglátásnál tartunk, ejtsünk néhány szót a pavilonról! Ez az, ami igazán új ugyanis, és ami miatt mostmár nem csak a pici esküvők otthona lehet a Babérliget. Én már látom a szemeim előtt Dóriék elmesélése alapján azt is, hogy fotózás szempontjából is nagyon szerethető lesz (még nem teljesen valósult meg minden tervük, kicsit várni kell rá).

baberliget-eskuvo-helyszin-87baberliget-eskuvo-helyszin-114baberliget-eskuvo-helyszin-110baberliget-eskuvo-helyszin-201baberliget-eskuvo-helyszin-202

Imádom, hogy nincs asztalálcázó terítő, mert szépek az asztalok. Azt is, hogy még véletlenül se kerülhet székszoknya ide, mert teljesen felesleges. Gerendás, de nem csárda, nincsenek felesleges, csúnya képek, lelógó vezetékek, és én kifejezetten szeretem a betonalapot is a maga semlegességével. Így aztán semmi sem tudja majd megölni ezt a rusztikus, egyes részleteiben vintage hangulatot. nézzétek csak, milyen kedves, már kicsit az őszt idéző dekorációt kapott most Marcsitól! S mennyi dekorációs lehetőség rejlik még benne!

baberliget-eskuvo-helyszin-175baberliget-eskuvo-helyszin-178baberliget-eskuvo-helyszin-179baberliget-eskuvo-helyszin-198baberliget-eskuvo-helyszin-116baberliget-dekorbaberliget-eskuvo-helyszin-189

Két nap kemény, mégis élvezetes munkáját tükrözik most a fotók. Igazából azonban magukban hordozzák a Babérliget múltját és jövőjét is. Reményteljes és bizakodó vagyok. Jó az út.

Hogy mi a helyzet a Babérliget lelkével?

Úgy tűnik, nem volt miért féltenem! :) Bízom benne, hogy ez így is marad, mert akkor megszülethet egy igazán szerethető esküvői helyszín itthon. Mi várjuk nagyon, hogy „élesben is teszteljük”! ;)

baberliget-eskuvo-helyszin-212

 

no comments
Hozzászólás

Szólj hozzá! *

CAPTCHA
*

Tegnapról bennem maradt egy mondat: azt nem szeretem az esküvőkben, hogy egyre inkább csak kifelé szólnak. Elgondolkodtam, vajon tényleg így van-e ez az esküvők többségével. Azt hiszem, hogy igen. Persze ennek nem csupán az az oka, hogy nagyzolni és megmutatni akarunk, hanem a másik oldalról felénk támasztott elvárások is okozói, sőt… igazából a mai világ reprezentációk sorozata, ebben élünk. Önmagában ezért aztán normális jelenség, mindenféle negatív felhang nélkül a számomra. Hogy ezt a megfelelni és megmutatni vágyást ki miként formálja meg, az viszont egyáltalán nem mindegy.

rusztikus-dekor-eskuvore

rusztikus-eskuvo-7rusztikus-eskuvo-8

Álszent volnék, ha azt írnám, nem imádom a pazar helyszínen, pazar dekorral, pazar ruhákkal megtartott esküvőket! Imádom. Fotósként meg különösen. Önmagában nézve persze ez kevés és szomorú is, ha csak erről szól. Ahogyan az sem mindegy, milyen az arány a magunknak és másoknak való megfelelés között. Hogyha az arány utóbbi felé billen, ha tényleg a külcsín csak a fontos, a tartalom pedig elveszik, akkor van baj. S igen. Látom, hogy van ilyen. Szerencsére azonban nem ebből van több. Legalábbis a mi környezetünkben.

rusztikus-eskuvo-12rusztikus-eskuvo-14rusztikus-eskuvo-15rusztikus-eskuvo-17rusztikus-eskuvo-27rusztikus-eskuvo-29rusztikus-eskuvo-32rusztikus-eskuvo-33rusztikus-eskuvo-35rusztikus-eskuvo-36rusztikus-eskuvo-39

Sokszor azonban az esszencia a lelki nyomás miatt sérül. Gyakran azért, mert a pár annyira szeretne mindenkinek eleget tenni, annyira szeretné, hogy minden gyönyörű legyen és jól sikerüljön, hogy elfelejti közben élvezni azt a napot, amire sok-sok hónapot készült, amire rengeteg időt, energiát és bizony pénzt áldozott. A nap aztán gyorsan elrepül. Hogy mi marad utána, azon múlik, mennyire tudtuk lélekkel megtölteni a ragyogó burkot, amibe csomagoltuk ezt a napot. Ezért aztán a legfontosabb, amit minden párnak elmondunk az, hogy nem számít, mi történik, élvezzék, éljék meg, töltsék meg csupa személyes, kedves pillanattal, ettől működik a varázslat!

Éppen ez az, ami miatt Emi és Peti esküvőjénél jutottak ezek a sorok az eszembe. Olyan tanulságos volna szó szerint leírnom mindent, ami aznap elhangzott! Nagyon különleges példák ők ugyanis: minden megvolt bennük és körülöttük, amin egy pár a szervezés és az esküvő során tipikusan keresztülmegy (izgalom, megfelelni vágyás, munka, idegeskedés, öröm stb.), mégis olyan személyességgel, apró, de jelentős ötletekkel, gondolatokkal töltötték meg ezt a napot, ami csodálatra és elismerésre méltó. Ami aztán végül valami egyáltalán nem tipikusat szült. Valami egészen otthonos, bensőséges, mégis vidám hangulatot, aminek mi is a hatása alá kerültünk teljes mértékben. (Ráadásul ezt a hangulatot meg tudták idézni a külön napos kreatívukon is, elképesztő, mi mindenre hajlandóak voltak a képekért! Imádtuk! :) Pedig bizony nehezen indult az a napjuk…).

rusztikus-eskuvo-dekoracio

 

rusztikus-eskuvo-5rusztikus-eskuvo-11rusztikus-eskuvo-22rusztikus-eskuvo-23rusztikus-eskuvoi-dekoracio-otlet

rusztikus-eskuvo-18rusztikus-eskuvo-21rusztikus-eskuvo-125

Most először érzem azt a képeinkkel kapcsolatban, hogy nem mesélnek el mindent… (még szerencse, hogy ők nem így látták! :D ) Nem tudhatjátok, hogy miért nézegetnek egymásra cetlivel a kezükben az emberek kérdőn és mosolyogva, a gyűrűk miért vándoroltak a szertartás előtt kézről-kézre, nem hallhatjátok a szertartás szövegét, nem egyértelmű, hogy a násznép együtt adta őket össze, nem láthatjátok, hogy Eminek és Petinek nem volt saját asztala…

Sokáig tervben volt, hogy elkérem tőlük a szertartásuk szövegét és beteszem nektek ide. Ők írták ugyanis. Tökéletesre méghozzá! Nem volt nyálas (bocsánat a szóért), mégis olyan megható, megmosolyogtató és személyes volt, ami mindenki számára példaértékű lehet. Nem kértem el. Nem szeretném ugyanis, ha lemásolná valaki. Legyen csak az övék. Meg csak a miénk, akikkel megosztották ezt a gyönyörű élményt. Bíztatok viszont mindenkit valami hasonló „akcióra”! :)

rusztikus-eskuvo-44rusztikus-eskuvo-45rusztikus-eskuvo-47rusztikus-eskuvo-48rusztikus-eskuvo-53rusztikus-eskuvo-54rusztikus-eskuvo-57rusztikus-eskuvo-60rusztikus-eskuvo-61rusztikus-eskuvo-62rusztikus-eskuvo-63rusztikus-eskuvo-64rusztikus-eskuvo-65rusztikus-eskuvo-66rusztikus-eskuvo-67rusztikus-eskuvo-68rusztikus-eskuvo-69rusztikus-eskuvo-70rusztikus-eskuvo-71rusztikus-eskuvo-72rusztikus-eskuvo-73rusztikus-eskuvo-76rusztikus-eskuvo-77rusztikus-eskuvo-79rusztikus-eskuvo-80rusztikus-eskuvo-81rusztikus-eskuvo-82rusztikus-eskuvo-86rusztikus-eskuvo-88rusztikus-eskuvo-89rusztikus-eskuvo-90rusztikus-eskuvo-91rusztikus-eskuvo-92rusztikus-eskuvo-94rusztikus-eskuvo-95rusztikus-eskuvo-97rusztikus-eskuvo-98rusztikus-eskuvo-99rusztikus-eskuvo-100rusztikus-eskuvo-105rusztikus-eskuvo-106rusztikus-eskuvo-107rusztikus-eskuvo-108rusztikus-eskuvo-109rusztikus-eskuvo-110rusztikus-eskuvo-111rusztikus-eskuvo-112rusztikus-eskuvo-114

A cetlis és gyűrűs dolgot viszont közkinccsé teszem, remélem, nem bánják ők sem. :)

A vendégek összehangolódása érdekében a vendégvárást egy ismerkedős játék fűszerezte meg. A násznép tagjainak nevét kettéosztották: Emi és Peti részre. Minden vendég magához vett egy-egy névkártyát a másik fél vendégeinek neveiből. A feladat az volt, hogy meg kellett keresni a névhez tarozó embert. Itt azonban nem volt vége a dolognak, fel is kellett tennie neki néhány meghatározott, személyes kérdést. Ezzel pedig el is indult a valódi ismerkedés és közeledés. Egyrészt mire megtalálta valaki az emberét, legalább három másik – kvázi idegen – vendéggel szót kellett váltania, másrészt rögtön elindult egy vidám és aktív körforgás. Amikor pedig mindenkire rátalált a névkártyája, ki is tűzhette magára, így aztán mindenki a nevén szólíthatta a másikat. Imádtuk! Fotózni is!

Mi történt a gyűrűkkel? A szertartás előtt körbejártak, minden vendég a kezébe vette őket, kívánt közben valamit Eminek és Petinek, beletette a saját energiáját, a saját áldását. Egészen furcsa ez így leírva, de ott és akkor valami varázslat történt valóban! Ami pedig talán a legszebb volt ebben az, hogy nem tartotta ezt senki sem butaságnak! A gyűrűk aztán a két tanúnál maradtak (ezt Emiék nem így tervezték, ez amolyan spontán meglepetés lett), akik a megfelelő pillanatban átadták nekik, hogy eztán náluk gyűljön és áramoljon mindaz a szeretet, amit a szeretteik éreztek akkor.

rusztikus-eskuvo-116

rusztikus-eskuvo-117rusztikus-eskuvo-119rusztikus-eskuvo-120rusztikus-eskuvo-122rusztikus-eskuvo-123rusztikus-eskuvo-127rusztikus-eskuvo-128rusztikus-eskuvo-129rusztikus-eskuvo-130rusztikus-eskuvo-132rusztikus-eskuvo-133rusztikus-eskuvo-134rusztikus-eskuvo-135rusztikus-eskuvo-138rusztikus-eskuvo-139rusztikus-eskuvo-140rusztikus-eskuvo-141rusztikus-eskuvo-142rusztikus-eskuvo-143rusztikus-eskuvo-144rusztikus-eskuvo-145rusztikus-eskuvo-146rusztikus-eskuvo-147rusztikus-eskuvo-148rusztikus-eskuvo-149rusztikus-eskuvo-150

Az egész esküvő annyira kedves, annyira egyszerűségében is magával ragadó volt!

Visszatérve az eredeti külcsín gondolatra. Igen, volt benne bőven olyasmi, ami kifelé szólt vagy kifelé szólónak is lehetne titulálni. Volt benne idegeskedés bőven, hogy minden, mindenkinek megfeleljen. Volt benne tudatosság többek között arra nézve is, hogy mit akarnak majd látni a fotóikon. Sőt Emi ugyanúgy küzdött azzal, amivel mi menyasszonyok (mostmár feleségek) mindannyian: a nagy napunkon gyönyörű szeretett volna lenni. Ez a látszólag felszínes dolog nagyonis fontos volt számára! Kifelé szólt? Kicsit. Kicsit meg befelé. Küzdünk hisz’ magunkkal mi nők éppen eleget! Az esküvőnkön meg aztán pláne!

Drága Emi! Az, hogy úgy érzed, minden képen csak úgy sugárzol, nem a mi érdemünk. Jó volna hinni, hogy a fotózás tudásunknak köszönhető, de te is tudod, hogy a szépség ennél sokkal több és sokkal kevesebb is. Olyan sokan tették már elcsépelté azt, hogy a szépség belülről jön, hogy el sem hisszük.  Amikor kételkedem ebben, visszaidézek az életemből példákat: amikor magamat gyönyörűnek éreztem, boldog voltam éppen, mások is ilyennek láttak… és bizony fordítva is. Ez az a közhely, ami tényleg igaz! Higgyél magadban és nekem! Gyönyörű vagy!

erdei-eskuvo-1erdei-eskuvo-2erdei-eskuvo-3erdei-eskuvo-4erdei-eskuvo-5erdei-eskuvo-7erdei-eskuvo-9erdei-eskuvo-10erdei-eskuvo-8erdei-eskuvo-kreativerdei-eskuvo-11erdei-eskuvo-14erdei-eskuvo-13erdei-eskuvo-15erdei-eskuvo-17erdei-eskuvo-18erdei-eskuvo-20erdei-eskuvo-21erdei-eskuvo-22erdei-eskuvo-24erdei-eskuvo-27erdei-eskuvo-29erdei-eskuvo-30erdei-eskuvo-31erdei-eskuvo-32

A lényeg az egyensúly!

Ebben a reprezentációs világban nem megvetendő, ha elsodor bennünket magával az ár. Amíg a szívünkben őrizzük a valódi értékeket és képesek vagyunk áttörni velük a burkot, képesek vagyunk átadni belőle másoknak is, fel tudjuk ismerni, hogy a világ szabályai szerint élünk ugyan, de nem ezek a szabályok az igazán fontosak, nincs baj.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
no comments
Hozzászólás

Szólj hozzá! *

CAPTCHA
*

Menu