FÉNYLABOR GONDOLATOK

o

Visszatérés a Villa Fiore-ba – Kinga és Ati esküvője

Nagyot sóhajtottam mielőtt nekiláttam ennek a beszámolónak. Magam sem gondoltam ugyanis, hogy ennyire megérint a visszatérés a Villa Fiore falai közé. Bocsássátok meg így nekem, ha ez egy a szokásosnál is szubjektívebb élményleírás lesz, és olykor magamat helyezem a középpontba.

Kezdjük az elején. :) Hogy értsék azok is, akik újak az oldalunkon: 2011-ben nekünk a Villa Fiore-ban volt az esküvőnk, talán az első esküvős szerződés is mi voltunk, de az első relatív (62 fő) nagyobb esküvő biztosan. Akkor még ennek a meseszép helynek a megálmodói és szülei (Zsuzsi és Győző) vezették a hangulatos panziót, ami inkább olyan volt mindig, mintha  a barátaink vidéki házába mentünk volna látogatóba. Nem sokkal az esküvőnk előtt lett készen a hátsó rész és a kerti tó, amikor először láttuk, csak egy gazos puszta volt az egész hátsó terület… Mélyen él bennem, ahogy Alma és Dió (a két vizsla) futott mellettünk a patak partján, ahogy Zsuzsi ínycsiklandó ételeit esszük, ahogy a személyzettel együtt kötögetjük a kis dekorációinkat két pancsolás között, és vőlegény kitűzőt gyártunk még az utolsó pillanatban is… majd közös bulival zárjuk az éjjelt…. Nem csupán az esküvőnk miatt számított azonban nagy szónak a visszatérés, hanem azért is, mert az esküvőnknek és többek között a Villa varázsának is köszönhetjük, hogy most fotósként írhatok (írhatunk) itt Nektek. Tulajdonképpen minden ott kezdődött igazán… nagy vágyunk volt hát egyszer esküvő fotósként is odalátogatni…

A folytatás. Először Reni és Balázs dobogtatta meg a szívünket azzal, hogy a Villa Fiore-ba hívtak minket fotózni (augusztusban lesz majd az esküvőjük). Már ennek is nagyon-nagyon örültünk, de amikor megérkezett Kinga ajánlatkérése, nem hittem a szememnek. Az egyetlen szabad időpontunk volt abban az időszakban az esküvőjük dátuma. Sorsszerű, ennyi. :)

A pikantériát az adta, hogy nem tudtunk velük találkozni az esküvő előtt. Külföldön élnek ugyanis és nem tudtak hazalátogatni csak egy alkalommal, akkor viszont mi esküvőn voltunk. Ez volt a második ilyen eset mióta esküvőt fotózunk, mármint, hogy nem találkoztunk előtte a menyasszonnyal és vőlegénnyel… Így duplán izgultam, bár lehet, hogy triplán inkább…:) Egy nagyon is ismerős helyre mentünk, egy nagyon ismeretlen pár esküvőjére.

Talán fél métert sem gurultunk be a kapun, amikor már nagyon összeszorult a szívünk… egyetlen dolog járt a fejemben, hogy ez már nem a a “mi” Villánk, ez valami egészen más hely… Ez egy gyönyörű és varázslatos hotel. Lenyűgöző a fejlődés, de bevallom, ahogy észre vettem egy-egy régről ismerős tárgyat, ahogy álltam a lépcsőfordulóban, a tükörnél, ahol izgatottan rostokoltunk és igazgattam magam a barátnőmmel és a keresztapukámmal a nagy bevonulásomra várva, ahogy megpillantottam az esküvős mécseseinket a lépcsőnél… stb., szó szerint elsírtam magam… és nem igazán örömömben. Valami megmagyarázhatatlan érzés fogott el, olyan, amikor valami véget ér örökre és hiába tudod, hogy ezzel nem halt meg csak újjászületett, a veszteség érzése ott van a szívedben. Egy jó kávé és Kinga kedves üdvözlése helyrerázott azonban. El kellett fogadnom, hogy az élet megy tovább. Na, de ennyit rólam, rólunk. :)

Az első dolog, ami szembetűnő volt, hogy Kingát és Atit nagyon szeretik. Olyan kedvességgel és lelkesedéssel ünnepelték őket, hogy öröm volt nézni. Amikor először beszéltünk, akkor félve ecseteltem Kingának, hogy lehetséges, kevés szertartásos és kreatív (rövid szertartást és kreatív fotózást kértek) és sok vendégfotójuk lesz a tervezett programmal. Akkor még nem sejtettem, hogy ez egyáltalán nem probléma, mert telis-tele lesz érzelmekkel, nevetéssel és szeretettel töltött pillanatokkal az esküvőjük. Azt hiszem, az mindent elárul, hogy a gratuláció volt az egyik legszebb része az esküvőnek. Egyszerűen kevés a szó, hogy örömteli volt nézni, ahogy együtt örülnek a barátaik, családtagjaik Kingával és Atival.

A másik szembetűnő Kinga és Ati esküvőjén a stílusosság volt. Tudjátok, hogy mindent imádunk, ami mer szakítani a konvenciókkal. Már akkor boldog voltam, amikor megláttam Ati vőlegényszerelését és ez csak fokozódott a kreatív papírvirágok, Kinga gyönygyös ruhája és a képmásukra formázott tortadísz láttán. :) Óh, és felhívnám a figyelmeteket a pezsgős”kupakokból” készült ültetőkártyákra! :)

Kicsit visszakanyarodva, nagyon-nagyon jó volt nézni ugyanazzal az anyakönyvvezetővel, ugyanazon a helyen valaki márt összeházasodni. Ilyenkor mindig élvezem azt a kitüntetett, “páholyos” helyet, amiben ilyenkor nekünk részünk lehet. Közvetlen közelről láthattuk Kinga és Ati rendkívül kedves rezdüléseit, a szemük csillogását és nevethettünk azon is, hogy még a viccelődés is tökéletesen belefért ebbe a hangulatba. Kinga meglepetéssel is készült Atinak – a barátaik énekelték a bevonolú zenét (ami a slideshow-juk egyik zenéje is lett) – , persze Ati zavarában vagy éppen csak az események hevében, nem vette észre… hát ezen is jót nevettünk mindannyian, így azt hiszem, meglepetés mégiscsak nagyon sült el. :)

A szertartás után egy gyors kreatív fotózásba kezdtünk, Ati nem is annyira szerette volna ezt, sajnálta kicsit az időt, amit nem a vendégekkel tölthetnek. Így hát igyekeztünk mi is ügyesen, de villámsebességgel megoldani mindent. A Villában rejtőző millió lehetőségből így ugyan csak egy kis szeletet aknáztunk ki, de természetesen fontosabb volt számunkra is, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan ők azt megálmodták,. :)

Az est egyik nagy kedvence számomra a vacsora volt, no nem magáért az ételért, hanem mert nagyon jól meglátták, hogy mennyire odaillő a kötetlen, grillezős megoldás. :) Ahogy pedig elkezdett lemenni a nap, az egész felszabadult hangulatot varázslatos narancsfény lengte be. Mindezt a nyitótánc koronázta meg, ami egyszerűségében és éppen ezért meghittségében azt hiszem, az egyik legszebb volt, amit esküvőn láttam. :) Utána pedig csakhamar beindult a buli a szuper násznéppel! Olyannyira, hogy még Zolit is megpörgették egyet a lányok. :) Szegény, szerintem nem is értette, hogy mi történt…:DD Végül bátran mondhatom, hogy egy NAGYON SZERETJÜK esküvői sorozat született. :)

Miután végeztünk a fotózással, indulás előtt még leültünk egyet kávézni. Néztem az esti fényeket, hallottam a sátoron átszűrődő zenét és arra gondoltam, hogy ez mostmár másképpen a mi helyünk (is). Most azért vagyunk itt is és remélhetőleg leszünk is még nagyon sokszor, hogy adjunk és nem azért, hogy kapjunk. (Persze ez általában kölcsönös, de most a hangsúlyon van a lényeg.) Tulajdonképpen ez a lényege annak is, ami elindult két évvel ezelőtt… és, ami a visszatérésünk napján fogalmazódott meg csak bennem igazán… Szóval Kinga és Ati, és majd nemsokára Reni és Balázs, nagyon köszönjük, hogy minket választottatok!

Nincs más hátra, mindhogy nézegessétek örömmel Kinga és Ati esküvői fotóit! ;)

 

Ha nincs kedvetek kattintgatni és kíváncsiak vagytok a meglepetés dalokra is, íme a slideshow… rengeteg képpel, hiszen most két dalra készült… :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
CLOSE MENU .... .... ....